MEGZENÉSÍTETT VERSEK
JANUS PANNONIUS CD (2008)
• Huzella Péter • Kaláka • Kátai Zoltán • Kobzos Kiss Tamás • Misztrál •
• Musica Historica • Sebő-együttes • Szélkiáltó • Tolcsvay Béla • Vagantes trió •
A LEMEZ TARTALMA
zenei részletek
1. Pannónia dicsérete
- eredeti cím: Laus Pannoniae
- fordította: Berczeli A. Károly
- előadják: a lemezen közreműködő énekesek
2. Mars istenhez békességért
- eredeti cím: Ad Martem, precatio pro pace
- fordította: Kardos Tibor
- zene: Huzella Péter
- előadja: Huzella Péter - 6-húros gitár, ének
közreműködik: Heinczinger Miklós - moldvai furulya; Pusztai Gábor - ütőhangszerek; Török Máté - cselló
3. Hunyadi János sírfelirata; Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata
- eredeti cím: Epitaphium Ioannis Huniadis; Epitaphium Ioannis Hunyadi, Matthiae regis patris
- fordította: Jánosy István; Csorba Győző
- zene: Kátai Zoltán
- előadja: Kátai Zoltán - koboz, ének
4. Prosperhez; Egy dunántúli mandulafáról
- eredeti cím: Ad Prosperum; De amygdalo in Pannonia nata
- fordította: Tellér Gyula; Weöres Sándor
- zene: Török Máté
- előadja a Misztrál együttes: Heinczinger Miklós - ének; Hoppál Mihály - basszusgitár; Pusztai Gábor - ütőhangszerek; Tóbisz Tinelli Tamás - ének; Török Máté - ének, gitár, cselló
közreműködik: Csörsz Rumen István - lant; Kónya István - lant
5. Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini (Búcsú Váradtól - részletek)
- zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásával: Csörsz Rumen István
- előadja a Musica Historica együttes: Csörsz Rumen István - lant, ének; Juhász Viktor - fidula, korus; Kasza Roland - derbuka; Palócz Réka - hárfa; Sudár Balázs - diszkantlant; Széplaki Zoltán - harántfuvola, furulya, korus
6. Búcsú Váradtól
- eredeti cím: Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini
- fordította: Áprily Lajos
- zene: Radványi Balázs
- előadja a Kaláka együttes: Becze Gábor - nagybőgő, vokál; Gryllus Dániel - blockflőte, vokál; Gryllus Vilmos - koboz, vokál; Radványi Balázs - ének
7. Névváltoztatásáról
- eredeti cím: De immutatione sui nominis
- fordította: Berczeli A. Károly
- zene: Lakner Tamás
- előadja a Szélkiáltó együttes: Lakner Tamás - gitár, mandolin, ének; Fenyvesi Béla - tamburica, ének; Keresztény Béla - mandolin, ütőhangszerek, ének; Rozs Tamás - cselló, ének
8. A narni Galeottohoz
- eredeti cím: Ad Galeottum Narniensem
- fordította: Csorba Győző
- zene: Csörsz Rumen István
- előadja: Csörsz Rumen István - lant, ének
9. Az udvaroncok szerencséjének forgandóságáról
- eredeti cím: De fortuna aulicorum
- fordította: Fodor András
- zene: Sebő Ferenc
- előadja a Sebő-együttes: Sebő Ferenc - ének, gitár; Barvich Iván - tárogató; Orczi Géza - tapan, derbuka, csörgő; Perger László - bolgár tambura
10. Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért
- eredeti cím: Comprecatio Deorum pro rege Matthia in Turcos bellum parante
- fordította: Illyés Gyula
- zene: Fenyvesi Béla
- előadja a Szélkiáltó együttes: Lakner Tamás - hegedű, ének; Fenyvesi Béla - gitár, furulya, ütőhangszerek, ének; Keresztény Béla - ütőhangszerek, ének; Rozs Tamás - cselló, ének
11. Comprecatio Deorum pro rege Matthia in Turcos bellum parante (Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért)
- zene: Hoppál Mihály, Pusztai Gábor (török és bolgár tradícionális dallamok felhasználásával)
- előadja a Misztrál együttes: Heinczinger Miklós - ének, klarinét, zurna; Hoppál Mihály - nagybőgő, saz, brácsa, psalterium; Pusztai Gábor - ütőhangszerek; Tóbisz Tinelli Tamás - ének; Török Máté - ének, mandolin, koboz, cselló
közreműködik: Csörsz Rumen István - bolgár duda; Széplaki Zoltán - töröksíp
12. Ágneshez; Milyen barátnőt szeretne
- eredeti cím: De Agnete; Qualem optet amicam
- fordította: Kardos Tibor; Csorba Győző
- zene: Tolcsvay Béla
- előadja: Tolcsvay Béla - ének, 12-húros gitár
közreműködik: Pusztai Gábor - ütőhangszerek; Hoppál Mihály - nagybőgő
13. Mikor a táborban megbetegedett
- eredeti cím: De se aegrotante in castris
- fordította: Kálnoky László
- zene: Huzella Péter
- előadja: Huzella Péter - 6-húros gitár, ének
14. Pannónia dicsérete
- eredeti cím: Laus Pannoniae
- fordította: Berczeli A. Károly
- zene: Radványi Balázs
- előadja a Kaláka együttes: Becze Gábor - nagybőgő, ének; Gryllus Dániel - ének; Gryllus Vilmos - koboz , ének; Radványi Balázs - ének, gitár
15. Laus Pannoniae - Pannónia dicsérete
- eredeti cím: Laus Pannoniae
- fordította: Berczeli A. Károly
- zene: Sebő Ferenc
- előadja a Sebő-együttes: Sebő Ferenc - ének, tekerő; Barvich Iván - kaval; Orczi Géza - tapan, csörgő; Perger László - bolgár tambura;
16. Óda ugyanahhoz [Ó kilenc nővér...]
„Henrikhez, a germán költőhöz”
- eredeti cím: Ad eundem ode
- fordította: Jelenits István
- zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásával: Csörsz Rumen István
- előadja a Musica Historica együttes: Csörsz Rumen István - lant, ének; Juhász Viktor - fidula; Széplaki Zoltán - zergekürt
17. A nyúlról és a rókáról; Tháleszról, amikor egy öregasszony gúnyolta; Epigramma [Mert a hibákat akár egy kézzel is el tudod érni...]
- eredeti cím: De lepore et vulpe; De Thalete ab anu irriso; Epigramma
- fordította: Csonka Ferenc
- zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásával: Szabó István
- előadja a Vagantes trió: Kálmán Péter - dob; Szabó István - ének, koboz; Tóth István - blockflőte
18. Lelkemhez
- eredeti cím: Ad animam suam
- fordította: Berczeli A. Károly
- zene: Kobzos Kiss Tamás
- előadja: Kobzos Kiss Tamás - gitár, ének
19. Panaszkodik a király hosszas távolléte miatt; Mátyás királyhoz
- eredeti cím: Conqueritur de mora regis; Ad Matthiam regem
- fordította: Berczeli A. Károly
- zene: Heinczinger Miklós
- előadja a Misztrál együttes: Heinczinger Miklós - ének; Hoppál Mihály - nagybőgő, saz; Pusztai Gábor - ütőhangszerek; Tóbisz Tinelli Tamás - ének; Török Máté - ének, gitár
20. Az emberi élet veszteségéről
- eredeti cím: De iactura vitae humanae
- fordította: Csonka Ferenc
- zene: Kátai Zoltán
- előadja: Kátai Zoltán - koboz, ének
közreműködik: Török Máté - ének
21. Békéért
- eredeti cím: Pro pace
- fordította: Csorba Győző
- zene: Tóbisz Tinelli Tamás
- előadja a Misztrál együttes: Heinczinger Miklós - ének, basszusfurulya; Hoppál Mihály - nagybőgő; Tóbisz Tinelli Tamás - ének, 6-húros gitárok; Török Máté - ének, cselló
közreműködik: Gulyás Csilla - hárfa
22. Pannónia dicsősége
- eredeti cím: Laus Pannoniae
- fordította: Havasi Attila
- előadja: Kátai Zoltán
A lemez előszava
A „petrarcai őszinteségű poéta”, a humanista irodalom európai hírű alakja, Janus Pannonius előtt tisztelegnek a hazai verséneklők és régi zenészek jelesei. Az előadók célja, hogy széles körben népszerűsítsék a magyar irodalom első világirodalmi jelentőségű nagyságának költészetét.
Janus Pannonius sokszínű költészetét a Laus Pannoniae – talán legismertebb – régebbi és az epigramma legújabb fordítása foglalja keretbe. A lemezen szereplő húsz zenei feldolgozás a költő szellemes és erotikus epigrammáiból, a humanista értékrendet megjelenítő szövegekből, a szellemi hontalanságot, a koránjöttség tudatát, az elmúlás elégikus-tragikus hangulatát megjelenítő versekből egyaránt válogat.
A reneszánsz zene hangzásvilágát idéző, reneszánsz hangszereket is felvonultató megoldások mellett, a magyar és az európai néphagyományból táplálkozó dallamkincs és a világzenei műfajok színes világa is jelentős szerepet játszik az elkészült zenei anyagban. A több mint ötszáz éve halott költő időmértékes, eredetileg latin nyelvű szövegeinek az antikvitást is megidéző lüktető verselése és ennek latin és magyar megszólaltatása természetes módon lép kapcsolatba a mai populáris kultúrában elterjedt, a fiatalok számára otthonos ritmizált szövegmondással is.
A CD készítői nagy örömmel bocsátják útjára JANUS PANNONIUS verseinek összeállítását – 2008-ban, a Reneszánsz Évben.
Sudár Annamária
A lemez impresszuma
A felvételek és a keverés a Classic-Sound Hangstúdióban készült
2008. őszén. (kivéve 7., 9., 10., 15.)
Hangmérnök: Dévényi Tamás, Matz Ádám, Juhos Gábor, Csóka Sámuel
A 9. és 15. dal felvételét a Karinthy Frigyes Gimnázium Kiadó (www.karinthy.hu) készíttette a Magyar Rádió 20-as stúdiójában
2004-ben.
Hangmérnök: Liszkai Károly
A 7. és 10. dalok felvétele a Sonarium Hangstúdióban készült Pécsett 2008. szeptemberében.
Hangmérnök: Schulteisz Gábor
A borító grafikáját – felkérésünkre – Orosz István készítette 2008-ban.
tipográfia: Kissík Stúdió
Köszönet a Teremtőnek. Köszönet Janus Pannoniusnak, versei fordítóinak és a fordítók jogutódjainak. Köszönet a lemez ötletét adó jóbarátnak. Köszönet az előadóknak, akik megkeresésünkre elfogadták a felkérést, s művészetükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a lemez létrejöhessen. Köszönet a Balassi Intézetnek (www.bbi.hu) és az Országos Széchényi Könyvtárnak a támogatásért.
Kiadó: MACs Records, 2008.
Email: mtorok@macs.hu
Irodalmi szerkesztő: Sudár Annamária
Főszerkesztő: Török Máté
www.januspannonius.hu
• Huzella Péter • Kaláka • Kátai Zoltán • Kobzos Kiss Tamás •
• Misztrál • Musica Historica • Sebő-együttes •
• Szélkiáltó • Tolcsvay Béla • Vagantes trió •
>vissza az oldal elejére<
SZÖVEGKÖNYV
vissza
1. Laus Pannoniae - Pannónia dicsérete
(fordította: Berczeli A. Károly)
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! |
vissza
2. Ad Martem, precatio pro pace - Mars istenhez békességért
(fordította: Kardos Tibor)
zene: Huzella Péter
Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptü Úr,
Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog,
Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke,
Te égi őr, te nagy titán-rettegtető,
Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán,
Te férfit ékesítő, héroszt szentelő,
Te súlyos léptü, talpig vasba öltözött,
Határt kipusztitó, várost leromboló,
Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus,
Te szörnyü vérivó, halottra éhező,
Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott,
Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot,
Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő,
Szerzője rettenetnek, pánikinditó
Atyánk, kiméld megfáradt pannon népemet! |
vissza
3. Epitaphium Ioannis Huniadis - Hunyadi János sírfelirata
(fordította: Jánosy István)
zene: Kátai Zoltán
Itt nyugszik János, harcokban réme töröknek.
Dicsfényben ragyogott őrhelye Pannonián.
Szülte Hunyad, majd, mint ispánt, Beszterce uralta.
Nándori Albán halt - nyughelye Alba-Julae. |
Epitaphium Ioannis Hunyadi, Matthiae regis patris - Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata
(fordította: Csorba Győző)
Pannonföld bástyája, török had mennyköve, János
álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge őt.
Mert ahogyan Belgrádnál győzött volt a pogányon:
lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyt.
Ős Capitóliumot koszorús diadalmenet élén
sok hős járta be, - ám égbe csak ez maga szállt. |
vissza
4. Ad Prosperum - Prosperhez
(fordította: Tellér Gyula)
zene: Török Máté (Misztrál)
Tátod a szád, Prosper, Toszkána szülötte, hogy engem
Barbár föld szült, és ostoba mégse vagyok.
Bár buta is származhat e földön akármi vidékről,
És olyan is, kiben ég s lángol a nagyszerü szív.
Démokritoszt Abdéra ökörlegelői nevelték,
S Mantua zsírján nőtt -shalkszavu Vergilius.
Vagy ha az egykori példák nem győznek meg eléggé:
Nézd, hol szült meg anyánk - nézd, ki vagy, és ki vagyok. |
De amygdalo in Pannonia nata - Egy dunántúli mandulafáról
(fordította: Weöres Sándor)
[...]
S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
[...]
>a teljes szöveg< |
vissza
5. Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini - Búcsú Váradtól
zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásval: Csörsz Rumen István (Musica Historica együttes)
Omnis sub nive dum latet profunda
Tellus, et foliis modo superbum
Canae dum nemus ingravant pruinae,
Pulchrum linquere Chrysium iubemur,
Ac longe dominum volare ad Istrum.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Non nos flumina, nec tenent paludes,
Totis stat gelidum gelu lacunis.
Qua nuper timidam subegit alnum,
Nunc audax pede contumelioso,
Insultat rigidis colonus undis.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Non tam gurgite molliter secundo,
Lembus remigio fugit volucri,
Nec quando Zephyrus levi suburgens,
Crispum flamine purpuravit aequor,
Quam manni rapiunt traham volantem,
Quam primum, o comites, viam voremus.
[...]
Ac tu, bibliotheca, iam valeto,
Tot claris veterum referta libris
Quam Phoebus Patara colit relicta,
Nec plus Castalios amant recessus,
Vatum Numina, Mnemonis puellae.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Aurati pariter valete reges,
Quos nec sacrilegus perussit ignis,
Dirae nec tetigit fragor ruinae,
Flamnis cum dominantibus per arcem,
Obscura latuit polus favilla;
Quam primum, o comites, viam voremus,
At tu, qui rutilis eques sub armis
Dextra belligeram levas securim,
Cuius splendida marmorum columnis,
Sudarunt liquidum sepulcra nectar,
Nostrum rite favens iter secunda.
Quam primum, o comites, viam voremus. |
vissza
6. Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini - Búcsú Váradtól
(fordította: Áprily Lajos)
zene: Radványi Balázs (Kaláka)
Még mély hó települ a téli földre,
Erdő, mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke suly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét,
És sietni Dunánk felé, urunkhoz.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Nem tart vissza folyó s az ingovány sem,
Mert fagy fogja hideg vizét keményen.
Hol nemrég evezett a föld lakója
S félt, - most hetyke bizalmu, fürge lábbal,
Megdermedt habokat fitymálva, lépked.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Nem siklik soha úgy a lenge csónak
Jó sodrásban, erős lapát-csapástól,
Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus
Bíborszínűre festi át a tengert,
Mint ahogy lovaink a szánt repítik.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Hőforrás-vizeink, az isten áldjon,
Itt nem ront levegőt a kén-lehellet,
Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,
Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,
És nem sérti az orrodat szagával.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra,
Híres könyvei drága régieknek,
Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él;
Költők isteni pártfogói, Múzsák
Többé nem szeretik Castaliát már.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Mig tűz-láng dühe pusztitott a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben
- Márvány oszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett a tested -
Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! |
vissza
7. De immutatione sui nominis - Névváltoztatásáról
(fordította: Berczeli A. Károly)
zene: Lakner Tamás (Szélkiáltó)
János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem. |
vissza
8. Ad Galeottum Narniensem - A narni Galeottóhoz
(fordította: Csorba Győző)
zene: Csörsz Rumen István
Ezt a nehány epigrammát néked Pannoniából
a Duna küldi, a Föld északi főfolyama.
Hogyha talán egy-egy közülük nem látszik enyémnek,
jó Galeottóm, hát meg ne lepődj emiatt.
Mert ad a hely, de el is vesz a szellemtől -, ki tagadná?
S látszik a versen, hogy merre, hol is született.
Rég a latin környék latinabbá tette a versem,
barbár táj barbár szóra kapatja a szám.
Hozd ide Vergiliust: hamisan fog szólni a lantja;
vagy Cicerót; itt elnémul a nagy Cicero.
Ám te segíthetnél: ha göcsörtjeiket lecsiszolnád,
azt hinné az itész: mind Helikonra való. |
vissza
9. De fortuna aulicorum - Az udvaroncok szerencséjének forgandóságáról
(fordította: Fodor András)
zene: Sebő Ferenc (Sebő együttes)
Azt, kit imént felemelt, most mélybe taszítja az udvar,
És aki tegnap alul volt, ma felülre kerül.
Fortuna játszik-e így, sorsunkkal töltve a kedvét,
Vagy tán önsorsát így szedi rá a király? |
vissza
10. Comprecatio Deorum pro rege Matthia in Turcos bellum parante - Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért
(fordította: Illyés Gyula)
zene: Fenyvesi Béla (Szélkiáltó)
Bontja a szent lobogót, viszi Mátyás a török ellen;
Rajta, segítsétek mind, egek istenei;
Add neki kardod, Mars; paripád, Castor; Phoebus íjjad;
Pallas, a vértedet; add, Herkules a buzogányt!
Vulcanus, kalapálj páncélt, mit a dárda se tör be,
Achilles aminőt hord vala és Aeneas;
A csatavész közepette, fölébe borítva a pajzsod,
- Meg ne sebezhessék - védd te magad, Jupiter!
Ámde ha jobban esik lustán heverésznetek ottfenn,
Szóljatok atyjának, küldje le őt körötök,
S nem kell más, maga is megvédi fiát a csatában,
Szórja az égből is gyorstüzü mennyköveit. |
vissza
11. Comprecatio Deorum pro rege Matthia in Turcos bellum parante - Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért
zene: Hoppál Mihály, Pusztai Gábor (Misztrál)
Rex pia Matthias in Turcos signa resumit,
Nunc age de toto numina adeste polo.
Da clavam, Alcide, iuveni, da, Phoebe, sagittas,
Mars, gladium; Pallas, Gorgona; Castor, equum.
Mulciber arma para non ullis pervia telis,
Qualia Pelidae, Dardaniove duci.
Hunc inter pugnae certamina, vulnere ab omni,
Aegide praetenta, Iuppiter, ipse tegas.
Quodsi lenta iuvant residis vos otia vitae,
solum siderea, mittite ab arce patrem.
Sufficit ille suo custos in praelia nato,
Ille modo in coelo missile fulmen habet. |
vissza
12. De Agnete - Ágneshez
(fordította: Kardos Tibor)
zene: Tolcsvay Béla
Életem, Ágneském ragyogó szemeidbe tekintek,
S mintha a menny páros csillaga tűnne elém.
Csillag, azonban a széles mennybolt legragyogóbbja.
Vénusz anyánk tüzel így égi helyén, lobogó
Karjai közt Jupiternek. S így szikrázik az éjben
Arcturusát ölelő távoli Sírius is. |
Qualem optet amicam - Milyen barátnőt szeretne
(fordította: Csorba Győző)
Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű,
nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.
Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon:
mindennél inkább kell bujasága nekem. |
vissza
13. De se aegrotante in castris - Mikor a táborban megbetegedett (részlet)
(fordította: Kálnoky László)
Zene: Huzella Péter
Táborozom költő létemre s nem remegek, ha
Gyors paripán száguld és nyilat ont a pogány;
Más rémít: ártalmas láz fene lángja emészt el,
Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm.
Hogyha talán élsz még, hosszan kínlódj, Prometheus,
Sírban mázsás kő nyomja a csontjaidat,
Mert te vagy fajtánk legfőbb bajkeverője,
Vétked lett valahány rút nyavajánknak oka.
[...]
Vad, de egészséges volt akkor az élet, a kórok
Nem kurtították úgyis arasznyi utunk,
És ha az aggastyán végső órája közelgett,
Fáradt teste szelíd álom ölébe alélt.
Ám te ravasz csellel megloptad az ég kupoláján
Tündöklő napnak mennyei fáklyatüzét;
Bosszúból a halált s a halált okozó nyavalyákat
Küldte reánk a dühös, megcsalatott Jupiter.
Skythia szikláin méltán vagy fogva azóta,
Láncra veretve örök jégsivatag közepén;
S mert az egek bosszúálló madarára nyilat lőtt,
Csúnya hibát követett el maga Herkules is.
Régi közös bajokon síránkozom én, de miattuk
Méltó megtorlás sújtja ma bűnömet is.
Ó, én háborodott, odahagytam az árnyat, a békét,
Csábítottak a vad harcok, a trombitaszó!
[...]
Mily jó volt csacsogó csermely partján heverészni
Hűs árnyékot adó tölgy terebélye alatt,
Válogatott könyvek szépségein elgyönyörködni
S almát szedni a fák roskatag ágairól.
[...]
S testem olasz földön vert páncéllal boritottam,
Vértben vért ellen vívni vitéz viadalt.
Most élvezhetem azt, mire oly makacsul törekedtem,
Hős haditetteimért itt a magas jutalom.
Írok s érzem eközben a lázrohamot közeledni,
Dermesztő fagya már terjed a tagjaimon.
Kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból
És hallom vacogón összeverődni fogam.
Ujjhegyeim s lábujjaim is már eljegesedtek,
Olykor szinte megáll, majd szaporáz üterem.
Födjétek, szolgák, remegő testem takarókkal,
Bár azokat később sorra a földre dobom,
Mert már szinte kigyúlok a hőtől, mint az a fáklya,
Mely kénhez közelít, s lángja magasra lobog.
És ez a lopva növekvő láng nem huny ki azonnal,
Mint az a másik, amely falja a száraz avart;
[...]
Nessusnak vértől csepegő ingével a testén
Herkules égett így egykor az Oyta hegyén.
Mily bűn hozta, könyörtelen istenek, árva fejemre
Bosszutokat? Mi lehet bennem a gyűlöletes?
Büntessétek a bűnt, hadd vesszen a gyilkos, a rabló
S templomfosztogató, hisz van ilyen sok ezer.
Phoebus papja vagyok, s dalaim még szárnyra se keltek,
Óvjátok legalább addig az életemet.
[...]
Elkövetett büneim soha nem tagadom, de ha még oly
Bűnösen éltem is én, becstelenül sohasem.
Mentsetek engem fel, bármit cselekedtem, a bűnös
Bánata egyszersmind bűne bocsánata is.
Hasztalan esdekelek, nem fog megszánni a zordon
Atropos, és szavaim messze sodorja a szél.
Érzem, mint közelít az a végső pont, hol e testből,
Napjai fogytával, lelkem is elmenekül.
Ó, kéklő égbolt, ó, dombok s zöldfüvü rétek!
Ó, kristálypatakok s zöldbe borult ligetek!
Együtt távozom innen az édes napsugarakkal
S mit hagyok emlékül? Jaj, csak a puszta nevem!
[...]
Drága barátaim, ott ássátok nékem a sírt, hol
Harmatgyöngyöktől csillog a zöld s buja fű,
Dúslombú erdők s a kies rónák közepette,
Hol nimfák járják ünnepi táncaikat,
Ott, hol a lágy szellőfuvalom csupa balzsamos illat
És a dalosmadarak bús dala zeng epedőn.
S hogy ne boruljon mély feledés rám néma siromban,
Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen:
Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először
Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.
Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység;
Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább. |
vissza
14. Laus Pannoniae - Pannónia dicsérete
(fordította: Berczeli A. Károly)
zene: Radványi Balázs (Kaláka)
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! |
vissza
15. Laus Pannoniae - Pannónia dicsérete
(fordította: Berczeli A. Károly)
zene: Sebő Ferenc (Sebő együttes)
Quae legerent omnes, quondam dabat Itala tellus,
Nunc e Pannonia carmina missa legit.
Magna quidem nobis haec gloria; sed tibi maior,
Nobilis ingenio, patria facta, meo!
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! |
vissza
16. Ad eundem ode - Óda ugyanahhoz [Ó kilenc nővér...]
„Henrikhez, a germán költőhöz”
(fordította: Jelenits István)
zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásval: Csörsz Rumen István (Musica Historica együttes)
Ó kilenc nővér fiatal kegyence,
Bátor ajkadat nem az ősi Rajna,
Inkább a Múzsák csodakútja mosta
Tiszta vizével.
Orpheus lantját s az enyémet össze-
Mérned vétek volt; csipegő verébhang
Hogy mérkőzhetnék egeket betöltő
Hattyui dallal?
Vad bürökszárat nyesek én le sípnak,
Énekem gyarló, csak a kréta vagy szén
Jegyzené méltón, csomagolni lesz jó,
Amire írom.
Ám a Múzsától dalos ünnepeknek
Mesteréül szült rodopéi Orpheus
Bűvölő verssel vadakat csitított
És vak erőket.
Még az alvilág ura is megindult,
Minden kínok közt szünetet parancsolt,
És ki nem bomló fonalát a Párka
Bontani kezdte.
[.]
Ám te már zsengén, fiatal korodban
Oly tehetséggel kezeled a lantot,
Hogy minden költőt megelőzöl, égig
Ível a pályád.
Lépj tovább, a szent helikoni árnyak
Közt a járatlan hegyi úton, amely
Phoebusz barlangját a magas fokok közt
Bizton eléri.
[.]
Engem a balsors viharos hazámnak
Sűrü gondjával rabul ejt, behálóz,
Elszakít Phoebusz gyönyörű dalától,
Verseitől is. |
vissza
17. De Thalete ab anu irriso - Thalészról, amikor egy öregasszony gúnyolta
(fordította: Csonka Ferenc)
zenei átdolgozás XVI. századi dallamok felhasználásval: Szabó István (Vagantes trió)
Csillagokat néző bölcs épp belehullt a verembe,
Fentről gúnyolni kezdi a vén banya őt:
Mondd, te, ki feltárod, mondtad, másoknak a sorsát,
Hogyhogy nem láttad azt, ami vár tereád. |
De lepore et vulpe - A nyúlról meg a rókáról
(fordította: Csonka Ferenc)
Már-már umber ebek szájába került a futó nyúl,
Ekkor hirtelenül róka lyukába esett.
„Nos kik a gyors lábban, most láthatod, annyira bíztok,
Lassú ész sokat ér” - mondta a róka neki. |
Epigramma - Epigramma
(fordította: Csonka Ferenc)
Mert a hibákat akár egy kézzel is el tudod érni,
Széles az út, értük nem kell soha messzire menned.
Ám ha a célod a jó, az erény, tudd, azt a magasba
Tették isteneink; oda hosszú és rögös úton
Juthatsz el; de ha már célodnál jársz a magasban,
Onnan nézve az út: sima, kellemes és gyönyörű volt. |
vissza
18. Ad animam suam - Lelkemhez
(fordította: Berczeli A. Károly)
zene: Kobzos Kiss Tamás
Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál
S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség,
Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Úgy léptél ki a Rák kapuján fönt, hogy nem is ittál
Búsan a Léthe szelíd habjaiból feledést.
S ott, hol a fürge Oroszlánt éri a mennyei Serleg,
Ott siklott le az út, életem útja megint.
Észt a Saturnus adott kegyesen, Jupiter meg erélyt, Mars
Bátorságot, a Nap lángra csiholta szived.
Vénusz a jóra, az isteni Hermesz a szépre tanított
S életed őserejét Cynthia adta neked.
(Cynthia állt őrt ott, hol a Lét a Halálba fut árván,
Ő ez a földi világ s hódol az égnek a föld!)
Ámha megunva a csillagokat bús porhüvelyembe
Költöztél, ne feledd, hogy nyomorult ez a test!
Mert ha az arca nem is rút és az alakja se félszeg
S termete is daliás: más, ami engem emészt!
Nézd csak e nyűtt tagokat, nincs bennük erő, csenevészek,
Renyhe a sár, amiből mesteri kéz faragott.
Hol csupa jég a kezem, hol lüktet láztól a bőröm,
Nap-nap után ez okoz gondot; olyan beteges!
Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg és belesajdul,
Majd meg a két szemem ég s könnyezik, annyira fáj.
Sokszor a vér is elönt, gyulladt a vesém s ha a gyomrom
Dermedten didereg, májamat őrli a láz.
Tán e törékeny test is azért volt kedves előtted,
Hogy csak e gyöngefalú fogda lakója legyél.
Ó de mit ér a csudás lángész is, hogyha a test roncs,
Bölcs se leszek, ha ilyen vézna a szervezetem.
Atlasz zord erejét s Miló testét se kivánom,
Lennék törpe is én, csak ne gyötörjön a kór.
Így vagy időzz inkább oly testben, amely derekabb, vagy
Költözz vissza megint s járd be az égi mezőt.
S míg ezer esztendőt vezekelsz fönt, arra vigyázz csak,
Hogy ne borulj a botor Léthe fölé epedőn.
És ne feledd, hogy nyűg volt rajtad e test s ha az égből
Újra leszállsz, ne akard régi bilincseidet.
Hogyha pedig vak végzeted az, hogy e földön is élj, légy
Bármi, csak ily szomorú emberi pária ne!
Röpködj inkább, mint a szelíd méh s gyűjtsd csak a mézet
S légy ragyogó hattyú, mely a tavon dalol is,
S rejtsen bár el a tenger, az erdő; mindig az ember
Sorsa elől menekülj, mely csupa fájdalom itt! |
vissza
19. Conqueritur de mora regis - Panaszkodik a király
hosszas távolléte miatt
(fordította: Berczeli A. Károly)
zene: Heinczinger Miklós (Misztrál)
Tombol a téli hideg, s te csatázol a hős sereg élén,
Nem tart vissza, tudom, sem havazás, sem a szél.
Ebben a zordon időben a kard befagy ám a hüvelyébe
És a lovat se lehet fogni, ha dermed a kéz.
Harcolsz, várfalakat döntesz le titáni erővel,
Mars se különb, de hiszen benned atyád szive ver.
Jobb, ha pihensz a hidegben s táborozásra csak akkor
Gondolsz, hogyha beáll újra a szép kikelet. |
Ad Matthiam regem - Mátyás királyhoz
(Fordítás: Berczeli A. Károly)
Bölcs a király, ha a harc mezején se felejt el ölelni,
Vénusz a csóknak örül s megnyeri Mars kegyeit. |
vissza
20. De iactura vitae humanae - Az emberi élet veszteségéről
(fordította: Csonka Ferenc)
zene: Kátai Zoltán
Éj múltán születünk, semmink sincs már az előző
Órákból, amikor virrad a nap kegyesen.
Elvész nyomtalanul számunkra a tegnapi élet,
Most születő fény csak kezd maradék napokat.
Aggastyán ha leszel, sem mondhatod: oly sok az évem,
Elmúlt évekből mára biz egy se tiéd. |
vissza
21. Pro pace - Békéért
(fordította: Csorba Győző)
zene: Tóbisz Tinelli Tamás (Misztrál)
Ó te, az ég meg a csillagok egy-ura, Isten-Atyánk, nézz,
Nézz le, örök hatalom, nyomorult földünkre, szegényre:
Bősz Mars dúl mindenfele, hosszú háborúságok
Pusztítják - megláthatod - itt régóta a népet.
Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára,
Múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma! |
vissza
22. Laus Pannoniae - Pannónia dicsősége
(fordította: Havasi Attila)
Könyvet Itália földje adott mindenkinek egykor,
s most pannon dalokat olvas Itália is.
Fényes hát a dicsőségem, de nagyobb a hazámé -
hirdeti szellememet: hírneves általa lett. |
|
